Story time

Elég széles az érdeklődési köröm, kiskoromban szinte hetente váltogattam, hogy éppen mi szeretnék lenni. De tényleg hetente! Pilóta, lakberendező, nyomozó, idegenvezető, állatorvos, pszichológus, műsorvezető, angoltanár… egészen az első fogalmazás óráig általános iskolában, amikor is rájöttem a legfőbb szupererőmre: hogy imádok írni! Végül ráébredtem, hogy írni MINDENRŐL – a világ összes, izgalmas témájáról – lehet, az újságíró szakma meg milyen királyul hangzik már? Az én képzeletemben legalábbis mindig a laptopot és kávét a kezükben tartó, beszárított hajú, napszemüveges, magas sarkút és gyönyörű kabátot viselő nők jelentek meg, akik enyhén szarkasztikus humorral fűszerezik mondandójukat és írásaikkal teszik jobbá a világot, miközben be is utazzák természetesen. Csak ne lenne olyan nehéz az a laptop, hogy lehetetlenné tegye a magas sarkú cipő állandó viselését…

Egy szó, mint száz, körülbelül 10 éves korom óta újságíró szerettem volna lenni, és annyira akartam, hogy az is lettem. A magazinok esetében mindig inkább azok a témák kötöttek le, amelyek a jó dolgokra fókuszálnak (divat, szépségápolás, utazás, zene, film) és hamar rá kellett jönnöm, hogy csak egy olyan terület van, ami lefedi a szép dolgokat és egyben pozitív gondolatokat: az esküvő rovat. Dolgoztam ifjúsági magazinnál, írtam női magazinoknak is, de a mostani munkám a legszuperebb és leginkább hozzám passzoló mind közül: a Magyar Esküvő Magazin újságírója vagyok!

Nemrég indult el a Magyar Esküvő online változata is, az Esküvő.hu – amellyel szintén én foglalkozok, úgy, ahogy a Facebook oldalunkkal is. Ha tetszenek a cikkeim, nézz át valamelyik oldalunkra vagy lapozz bele az újságárusoknál kapható magazinba!

A főiskola és az áhított újságíró titulus megszerzése után úgy éreztem, hogy az írásban és egy kis online marketingben nem merül ki a tehetségem, hiszen a szervezés és a tervezgetés a lételemem. Legyen szó egy családi adventi filmezésről, sajtóeseményről vagy esküvőről, nem kell aggódni, majd én megszervezem! Imádom a listákat, a határidőnaplókat, sőt, még az Excel-táblázatokat is, egy teleírható táblától pedig egyenesen lázba jövök.

Rajongok a szép dolgokért – ezt a dédikémtől örököltem, és innen is nagyon köszönöm neki! -, az álomszép ruhákért, a gyönyörű dekorációkért, az isteni ételekért, a romantikus zenéért… Ja, és persze megrögzött álmodozó vagyok, aki bármilyen romantikus filmen el tudja sírni magát. Na, jó, még nem is kell, hogy romantikus legyen az a film… Oké, bevallom; igazi romantikus lélek vagyok. Egy történet csak akkor az igazi számomra, ha van benne egy romantikus szál is; imádom a szerelmes regényeket, az érzelgős pillanatokat és persze minden sorozatban annak drukkolok, hogy jöjjön már össze a két főhős – és nagyjából eddig a pontig is követem aktív figyelemmel és könnybe lábadt szemmel az epizódokat.

Nem szerettem volna mesterképzésre menni és még több kommunikációelméletet tanulni, így én rögtön a sorstól kapott jelnek vettem, amikor anyukám hozott nekem egy esküvőszervező tanfolyamot hirdető szórólapot a kozmetikustól. Hát nem teljesen sorsszerű?! Rögtön jelentkeztem is, és úgy érzem nagyon jól döntöttem, hogy Rátkai Tímea és a Prestige Oktatási Stúdió Esküvőszervező képzését választottam. Röviden és tömören: imádtam a tanfolyamot, ha most lehetne, csak úgy szórakozásból beülnék egy pár órára. 2015 novembere óta vagyok okleveles esküvőszervező és imádom ennek a virágokkal díszített, csillámporral meghintett hivatásnak minden egyes percét!

Közben – mivel nem nagyon szeretek unatkozni – elvégeztem egy nemzetközi pilates oktató tanfolyamot, így én lettem Magyarország első POP Pilates oktatója.

Egy másik nagy szerelmem pedig a szociológia – hangozzon is ez bármennyire furcsán. Az a helyzet, hogy nagyon érdekesnek találom a különböző társadalomra vonatkozó elméleteket, szeretem a kutatásokat, nyomozásnak élem meg az adatok kielemzését, tetszenek a grafikonok, az időmérlegek és az interjúkat vagy egyéb kvalitatív kutatásokat is nagyon kedvelem. Egyre közeledek a második BA diplomám megszerzéséhez, amit alig tudok elhinni – főleg, hogy csak úgy hobbiból csinálom az egészet, levelező tagozaton. Tudom, jobb időtöltést nem is választhattam volna az “unalmas” szombatokra. De, hát, mit tehetek, ha szeretem ezt tanulni és még államilag támogatott féléveim is vannak?

A történetem nem hiszem, hogy véget ér, amint megszerzem a diplomámat és szociomókus, akarom mondani szociológus leszek, egyrészt azért, mert hiszek az élethosszig tartó tanulásban, másrészt, mert nagyon megtetszett a szociálpszichológia is, ami nagyon hasznos  a házasságok, párkapcsolatok szintjén, de akár azt is el tudnám képzelni, hogy tanítsak és minél több diákkal megismertessem az érdekesnél érdekesebb elméleteket.

Ja, és pár romantikus – mégis enyhén szociológiai témájú – könyvet is szívesen írnék, de erre már lehet, hogy a nyugdíjas éveimben, egy kis francia városkában, a borbirtokom feletti verandán, a hintaágyamban lesz időm. De, ahogy mondani szokták, ez még a jövő zenéje…